Van egy pizzéria Bősön. A Kovács (asszem). Régebben, mikor tévéztünk, oda jártunk Kósa Lőrinccel betolni egy pizzát, amíg a gép behúzta az anyagot. Ma már gyorsabb gépek vannak, a kamerák is jobbak, sztem erre már nem lenne idő. A minap is itt ettünk Tikával – a díszítőtől hazafelé jövet, de ez most nem tárgya jelen bejegyzésnek –, amikor Lőrinc SMS-t küldött: befejezte az iskolaszéki ülést, mehetünk. (Külön öröm, hogy előtte a bősi Tesco parkolójában összefutottam a Kiss and Kiss együttes 50 százalékával, Kiss Tomival.)
A videós egyeztetésre a teraszon került sor. (Tika előre figyelmeztetett, ne bocsátkozzunk parttalan anekdotázásokba, hanem legyünk lényegretörők. De hát ennyi közösen végigcsinált lagzi után már nagyon sok parttalan anekdotánk van...) Ott voltunk vagy két órát, ez idő alatt a mi lagzinkról jó ha fél órát beszéltünk – az is kb. felesleges volt, ő úgyis tudja, hogy kell csinálni, mi meg tudjuk, hogy tudja –, a többit másokéiról, kollégákról, a lakodalomiparról általában, a Daily Foodról, a kamerákról, Kovács Gyuri sínjeiről, a "pártszakadásról", és az élet egyéb dolgairól.
A DVD valszeg nagyon jó lesz, ezért választottuk Lőrincet. Ő a barátunk, csak a lagzin kamerázni fog. Mert tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.